Semmi sem baba téma…
—
by
Apás nap, pláne apás hétvége ritkán adatik meg korunk apukáinak. Túlórák, tréningek, házkörüli teendők, különórák… még az együtt töltött idő zöme is kész rohanás. És az esetleges hosszú hétvégék is ritkán szólnak a felhőtlen közös időtöltésről.
Nem sokkal másabb a helyzet felénk sem, meglehet itt Ausztriában gyakoribbak az iskolai szünetek és az egyházi indíttatású munkaszüneti napok. Egy ilyen hosszúhétvégén történt, hogy kettesben maradtunk néhány napra a kislányommal.
Apukám mondása volt mindig:
„Ünnep akkor van, ha csinálunk.”
Úgyhogy elhatároztam: bármennyire lenne is jó pár napot csak „semmittenni”, bármennyire kellene is még azt az egy posztot megírni vagy emailt elküldeni… kiteszek magamért. No, nem mintha a hétköznapokban nem lennék jelen, de mégiscsak, ritkán adatik meg, hogy ennyire egymáson lóghassunk.
Jellemzően 6-kor kelünk, most azonban -magától kelt a leány- fél hét magasságában indult be a nap. Nekiálltunk pár szendót csinálni, mert előző nap megbeszéltük, hogy a kedvenc közeli túrahelyünkre, a Stillensteinklammhoz fogunk menni.
A Stillensteinklamm egy túraútvonal a Gießenbach-szoroson keresztül Grein és St. Nikola an der Donau között. Szó szerint „csendeskő-szurdokot” jelent, arról kapta a nevét, mert a Gießenbach patak eltűnik a föld alatt, ezért csendes lesz, elcsendesül.
Bárhogyan is, ezúttal nem egy pár órás bogarászást terveztünk: egész nap friss levegőn leszünk!
A kép mesterséges intelligenciával készült. Hajrá #aputest mely a valósággal csak nyomokban tartalmaz azonosságot 🙂 Hajrá #apafőz! 🙂
Valamit azonban meg kellet ígérnem: ha már apás napot, vagy ahogy a kislány mondta, „lánya-apja napot” tartunk, mindenképp a Baba-Apa pólómban kellett, hogy menjek. Igaz, errefelé senki nem tudja, hogy mi ez, nekem mégis jó érzés már csak ránéznem is. Sok munka van benne, meg hát, elvégre ki hordja, ha nem pont én? Az meg már csak hab a tortánt, hogy gyermekem is szereti rajtam, mivel akkor szerinte azt is reklámozom, hogy mennyire szeretem őt. <3
A kép mesterséges intelligenciával készült. De ez a csuklóba benőtt órából, és a kislány többlet-ujjaiból is látszik, azt hiszem 🙂
A Stillensteinklamm gyönyörű hely – különösen a „festői Blaha Lujza térhez” képest, ugyanakkor errefelé nem egy nagy „etvasz”. Egyik évben, egy kora tavaszi napon jártunk erre először, és a néhol még jeges, néhol már a meleg napsütést idéző táj, no meg a vízesés robaja – amire egy kicsi vízerőmű is épült! -, magával ragadott minket.
Amúgy megdöbbentő, de több, mint 2300 vízerőmű van Ausztiában, ebből csak Felső-Ausztriában van 550. Itt-ott a hegyekben, hegyi patakokra telepítve. Ez az ország villamosenergiaszükségletének kb. 10%-át teszi ki:
Csökkentve a centralizáltságot, a külföldi áramimportot, növeli az ellátásbiztonságot. És munkahelyeket is teremt. Nem mellesleg, a vízerőművek körülbelül 90%-os hatékonysággal működnek.
Ez a konkrét vízerőmű, ahol voltunk, évente termel 5,2 GWh energiát, ellát 1600 háztartást, és nem termel meg 4,6 millió kg CO2-t.
A vízerőmű a Stillensteinklamm-nál, itt egy télfi fotón, hatalmas jégcsapokkal.
De persze, volt, akit az apás nap alkalmával nem a vízerőmű érdekelt, hanem az úton gyűjthető szebbnél-szebb kövek… 🙂
Apás nap, apa-lánya túra a Stillensteinklamm-nál. Zuzmók, fenyők, hobbit lakokat rejtő mohás sziklák, vízesés, ásványok. És mindez egy ugrásnyira.
Az erdőben hamar átkeltünk a fahídon, ahonnan lehet jobbra menni, hosszabb, kevésbé meredek emelkedőn. Mi persze balra mentünk – de arra több a kavics, és könnyen bele lehet lábalni a patakba is. És lehet mindenféle kis vízi állatkákat keresni, a parton pedig csokrot szedni anyának.
A legnagyobb találatunk aznap egy mini pióca volt, illetve ez a muszkovit csillám nevű ásvány.
Apás nap: muszkovit csillámot is találtunk.
A Stillensteinklamm egy jól kiépített túraútvonal, több hely is van pihenésre, így nyugodtan tudtunk pihenni, játszani, és csiga ovit építeni. Ennek a lényege az volt, hogy csigákat gyűjtöttünk és próbáltuk benttartani őket a fa kerítésen belül… <3
Csiga óvoda, ami bunkernek indult.
Amiért még nagyon hálás voltam az, hogy még tíz percnyi nyugodt olvasásra is jutott időnk! A természetben. Jó időben… ahh, többet ért ez a nyugalom, csemetémmel az oldalamon, mint az éjszakáim jelentős része. Ami miatt panaszkodhatnék is, de valójában tényleg örültem neki nagyon.
Honnan tudod, hogy eredményes volt a kincskeresés? 🙂
Napsüttötte bőr, kiemelegedett arc, piszkos kis mancsok – és indulás után 2 perccel már alvó gyerek. Ez volt az erdőben töltött közel 10 óránk mérlege. Hazaérve gyors zuhany, majd a gyerek vacsora nélkül beájult az ágyba, és reggelig aludt. Apró örömök 🙂
Így még benyomtam egy podcastet, de mivel én sem szoktam az egész napos kutyagolást, hamar elnyomott a buzgóság. Úgyhogy a következő kép, ami ehhez a világhoz tartozik az volt, hogy a kislány a legújabb kedvenc Baba-apa bögrémben próbált nekem kávét főzni.
Kár, hogy a kávédaráló közel 85 dB-en működik. De ez már egy másik sztori…
🙃
Van kérdésed? Vedd fel velünk a kapcsolatot!
Ha a Baba-Apa shopot szeretnéd megnézni, kattints ide:
